Számolj le a nyilvános beszéd félelmeddel!

„Carnegie úr, öt évvel ezelőtt én elmentem abba a szállodába, ahol éppen bemutató órát tartott. A terem ajtaja előtt azonban megtorpantam. Tudtam, hogy ha bemegyek, és beiratkozom a kurzusra, előbb vagy utóbb beszédet kell majd tartanom. A kezem megdermedt a kilincsen. Képtelen voltam bemenni. Sarkon fordultam és hazamentem.

Bárcsak már akkor is tudtam volna, hogy Carnegie úr módszere mennyire megkönnyíti a félelem, a hallgatóságtól való bénító félelem leküzdését; megspóroltam volna magamnak öt évet.”

Ez a vallomás nem négyszemközt, egy asztalnál ülve hangzott el. Előadója egy kétszáz fős hallgatósághoz beszélt, az egyik New York-i kurzus utolsó, diplomaosztó foglalkozásán. Ahogy hallgattam őt (Dale Carnegie), kiegyensúlyozottsága és magabiztossága egyszerűen lenyűgözött.

Itt van ez a férfi, gondoltam, akinek újdonsült kifejezőkészsége és önbizalma rengeteget javított vezetői képességein.

Én, az oktatója örömmel láttam, hogy végleg leszámolt a félelemmel, és csak azt sajnáltam, hogy ez a pompás győzelem nem öt vagy tíz évvel korábban történt – milyen sok sikerben, s ami ennél is fontosabb: mennyi örömben lehetett volna már része!

„A félelem szedi a legtöbb áldozatot a világon”, mondta Emerson.

Bizony, magam is tapasztaltam ennek a kijelentésnek a keserű igazságát. És micsoda boldogság, hogy életem során sok-sok embert sikerült megszabadítanom a félelemtől!

Amikor 1912-ben elkezdtem tanítani, magam sem tudtam, hogy ez a képzés bizonyul majd az egyik legjobb módszernek a félelem és a kisebbségi érzés legyőzésére. Rájöttem, hogy a nyilvános szereplés a természet saját módszere a félénkség leküzdésére, a bátorság és az önbizalom fejlesztésére.

Hogy miért?

Mert a nyilvános szereplés arra késztet bennünket, hogy megbirkózzunk félelmeinkkel.

Sokéves tanításom során fogalmazódtak meg bennem a következő tanácsok, amelyek segítségével gyorsan, néhány hét gyakorlás alatt leküzdhető a lámpaláz és fejleszthető az önbizalom.

Gondolkodj el a félelemről

Egy: Ne hidd, hogy csak Te félsz beszélni mások előtt

Egyetemeken végzett felmérések szerint a beszédművészeti órákon részt vevő diákok nyolcvan-kilencven százaléka érez lámpalázat az első órákon. Feltételezem, hogy felnőttek esetében, a mi tanfolyamaink elején az arány még ennél is magasabb, majdnem száz százalék.

Kettő: Bizonyos fokú lámpaláz kifejezetten hasznos!

A lámpaláz a természet eszköze – így készít fel bennünket a szokatlan kihívásokkal való találkozásra. Ne riadj meg hát, ha szaporább lesz a pulzusod és felgyorsul a légzésed.

Szervezeted, állandó készültségben lévén a külső ingerekre, így készül fel a cselekvésre. Ha ezt a fiziológiai készülődést sikerül korlátok között tartani, gyorsabban tudsz majd gondolkodni, folyékonyabban és nagyobb intenzitással fogsz beszélni, mint normális körülmények között.

Három: Számtalan hivatásos szónoktól hallottam, hogy soha nem múlik el teljesen a lámpalázuk.

Mielőtt elkezdenének beszélni, ők is szinte mindig lámpalázasak, és ez általában csak a beszéd első néhány mondata után szűnik meg. Ezt az árat fizetik azért, hogy úgy magukkal ragadják közönségüket, mint a versenylovak; nem pedig nyögve húzzák az igát, mint a kocsiba fogott négylábúak.

Azok a szónokok, akik azt állítják, hogy ők bizony mindig „hidegek, mint a jégcsap”, általában olyan merevek és körülbelül annyira lelkesítőek, mint a jégcsap.

Négy: Félelmednek elsősorban az az oka, hogy ismeretlen helyzet előtt állsz.

„A félelem az ismeretlenség és a bizonytalanság törvénytelen gyermeke” mondja Robinson professzor a The Mind in the Making című műben. Az emberek többsége számára ismeretlen a közszereplés, innen az aggodalom és a félelem.

A hallgatóság előtti beszéd a kezdő számára különös helyzetek bonyolult sorozata, ami sokkal kacifántosabb, mint mondjuk, megtanulni teniszezni vagy autót vezetni. Egyvalami teszi egyszerűvé és könynyűvé ezt az ijesztő helyzetet: a folyamatos gyakorlás.

Ha túl leszel már néhány sikeres beszéden, Te is rájössz majd – ahogy ezer és ezer emberrel történt -, hogy a dolog nem feltétlenül szenvedés, sőt: élvezni is lehet.

Teljesen természetes, hogy a közszereplés vágyát bizonyos fokú félelem kíséri, és meg kell tanulni, hogy a kellő lámpalázat hogyan aknázhatja ki az ember a sikeres előadás érdekében.

Akkor sem kell azonban kétségbe esni, ha a lámpaláz olyannyira a hatalmába kerít, hogy leblokkolsz, akadozva beszélsz, akaratlanul is rángatózik az arcod vagy reszketsz.

Ezek a tünetek kezdőknél gyakran előfordulnak. Ha nem sajnálod a fáradságot, hamar rájössz majd, hogyan csökkentheted a lámpalázat arra a kívánatos szintre, amelyen az segítségedre lesz, és nem akadályoz.

Dale Carnegie 1912-ben tanított először hatásos beszédre üzletembereket. A tréningek oly annyira hatásosak voltak, hogy Dale Carnegie hamarosan Amerika vezető üzletembereit, politikusait és cégeit támogatta céljaik elérésében, azáltal, hogy őket kommunikációs, vezetési és kapcsolatmenedzsment területén képezte.

Jelenleg világszerte 90 országban van jelen a Dale Carnegie, 10 millió végzett hallgatóval a hátunk mögött.

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:

By |2019-08-07T09:48:27+00:00augusztus 7th, 2019|Blog| Számolj le a nyilvános beszéd félelmeddel! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva