Mit tanulhatunk vezetőként Theodore Roosevelt-től?

Theodore Roosevelt-et még a szolgái is szerették. Színes bőrű inasa, James E. Amos könyvet írt róla Theodore Roosevelt, a makulátlan hős címmel. Ebben mondja el Amos a következő jellemző történetet:

„A feleségem egyszer megkérdezte az elnököt, milyen a fürj, mert még sohasem látott fürjet. Az elnök tüzetesen leírta neki. Valamivel később megszólal ám a telefonunk; egy kis nyári lakban éltünk a Roosevelt-birtokon.

Feleségem ment a készülékhez – és íme, maga az elnök telefonált. Azért hívta a feleségemet, hogy megmondja: ha most kinéz az ablakon, láthat egy fürjet. Az ilyen kis dolgok jellemzőek voltak rá. Valahányszor elment a házunk előtt, még ha nem látott is minket, mindig bekiáltott:

»Halló, Annie!« vagy »Halló, James!« Ez csak afféle barátságos üdvözlés volt, amint arra járt.”

Lehetséges-e, hogy az alkalmazottak ne szeressék a vezetőjüket, ha ilyen? Lehetséges-e, hogy bárki ne szeresse?

Roosevelt akkor látogatott egyszer a Fehér Házba, amikor Taft elnök és a felesége távol volt. Az egyszerű emberek iránti őszinte szeretetét az a tény is mutatta, hogy sorra köszöntötte a Fehér Ház régi cselédeit, név szerint valamennyit, még a konyhalányokat is.

Egyiküket, Alice-t megkérdezte, szokott-e még kukoricakenyeret készíteni. Azt a választ kapta, hogy a személyzet számára készít még néha, de „odafent” senki sem eszik belőle. „Rossz ízlésük van – dörmögte Roosevelt – meg is mondom majd az elnöknek, ha találkozom vele.”

Alice megkínálta egy darabkával, és az Egyesült Államok volt elnöke ezt eszegetve ment tovább, mialatt minden kertészt és munkást külön üdvözölt… Mindenkit úgy szólított meg, ahogyan azelőtt szokta. A személyzet sokáig beszélt még erről, és egyikük könnyekkel a szemében mondta: „Két év óta ez volt az egyetlen boldog napunk – egyikünk sem adta volna száz dollárért sem.”

Dale Carnegie ezt írta 1937-ben megjelent világsikerű könyvében: “két hónap alatt több barátot szerezhetsz, ha őszintén érdeklődsz mások iránt, mint két év alatt, ha arra törekszel, hogy mások érdeklődjenek irántad.”

Mégis ismerünk, és Te is ismersz olyan embereket, akik úgy élik le az életüket, hogy állandóan érdeklődést akarnak kelteni önmaguk iránt másokban. Ez persze nem sikerül. Te nem érdekled az embereket. Csak önmaguk érdeklik őket – reggel, délben, este.

A New York-i telefontársaság részletes kimutatást készített arról, hogy a beszélgetésekben melyik szó fordul elő a legtöbbször. Máris kitalálhatod: a személyes névmás egyes számú első személye: „Én. ” „Én. ” „Én. “

Ötszáz telefonbeszélgetésben 3990 alkalommal használták: „Én. ” „Én. ” „Én.”

Ha olyan csoportképet látsz, amelyen te is rajta vagy, kit keresel meg először?

Ha azt hiszed, érdekled az embereket, válaszolj erre a kérdésre: ha ma este meghalnál, hányan mennének el a temetésedre?

És miért is érdekelnéd az embereket, hacsak ők nem érdekelnek téged?

Ha csupán arra törekszünk, hogy lenyűgözzük az embereket, és felkeltsük az érdeklődésüket irántunk, sohasem lesz sok igazi, őszinte barátunk. A szó nemes értelmében vett barátságok nem így születnek.

Alfréd Adler, egy híres, bécsi lélekbúvár írt egy könyvet Mit jelent az élet számodra címmel.

Ebben így ír:

„Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára. Minden emberi balsiker tőlük származik.”

Ugyanez a beható érdeklődés az egyszerű emberek gondjai iránt segített abban, hogy egy New Jersey állambeli értékesítő, Edward M. Sykes ne veszítse el az állását.

„Néhány évvel ezelőtt – mesélte a férfi – meglátogattam a Johnson and Johnson cég Massachusetts területi ügyfeleit. Az egyik ügyfél egy gyógyszertár volt Hingham városkában. Ahányszor itt jártam, mindig elbeszélgettem a gyógyszerkiadókkal és segédekkel, mielőtt felvettem a tulajdonos rendelését.

Egyik nap a tulajdonos közölte velem, hogy több rendelést nem vesz fel a J&J-tól, mert érzése szerint a cég tevékenysége az élelmiszerboltokra és diszkont áruházakra koncentrál a gyógyszertár rovására. Lelombozódva távoztam tőle, majd egy hosszú és céltalan autózás után visszamentem.

Meglepetésemre a tulajdonos szívélyesen üdvözölt, majd dupla rendelést adott le. Megkérdeztem, mi a pálfordulás oka, mire a tulaj az egyik fiatal segédre mutatott és elmondta, hogy a fiú a távozásom után bement hozzá és elmesélte; én vagyok az egyetlen értékesítő, aki rendszeresen beugrik a gyógyszertárba és szóba elegyedik a dolgozókkal is.

Azt mondta, ha van értékesítő, aki megérdemli, hogy üzletet kössenek vele, az én vagyok. A tulaj egyetértett vele és visszavonta a döntését. Soha nem felejtettem el azóta sem, hogy egy értékesítő számára aranyszabály a mások iránti őszinte érdeklődés.”

Ha tehát meg akarod szerettetni magad az emberekkel, ha segíteni akarsz másokon, miközben magadon is segítesz, soha ne feledd: őszintén érdeklődj mások iránt!

Dale Carnegie 1912-ben tanított először hatásos beszédre üzletembereket. A tréningek oly annyira hatásosak voltak, hogy Dale Carnegie hamarosan Amerika vezető üzletembereit, politikusait és cégeit támogatta céljaik elérésében, azáltal, hogy őket kommunikációs, vezetési és kapcsolatmenedzsment területén képezte.

Jelenleg világszerte 90 országban van jelen a Dale Carnegie, 10 millió végzett hallgatóval a hátunk mögött.

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:

By |2019-11-03T11:53:13+00:00november 3rd, 2019|Blog| Mit tanulhatunk vezetőként Theodore Roosevelt-től? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva