Hogyan feledkezzünk meg az idegeskedésről?

Soha nem fogom elfelejteni (Dale Carnegie) egyik hallgatómat, Marion J. Douglast. (Nem ez az igazi neve. Személyes okból megkért, ne használjam.) De a története igaz, elmesélte nekünk, hogy milyen tragédia történt a családjában, nem is egyszer, hanem kétszer.

Fejezetek Dale Carnegie sikerkönyvéből

Dale Carnegie 1948-ban jelentette meg második sikerkönyvét: Hogyan fejezzük be az aggódást és kezdjün el élni címmel.

A könyv gyorsan bestseller lett, milliók életét megváltoztatva. Dale Carnegie megfigyelései, tanácsai és “bokán rugásai” segítenek nekünk megváltoztatni gondolkodásmódunkat az idegeskedésről.

Először elvesztette ötéves kislányát, akit imádott. Ő és a felesége azt hitték, nem tudják elviselni ezt a csapást; de: „Tíz hónappal később a Jóisten egy másik kislányt adott nekünk – és öt nap múlva meghalt.”

Ez a kettős gyász szinte elviselhetetlen volt. „Nem tudtam elfogadni – mondta az édesapa. -Nem tudtam aludni, nem tudtam enni, nem tudtam pihenni. Az idegeim tönkrementek, önbizalmam eltűnt.”

Végül orvosokhoz fordult; az egyik altatót ajánlott, a másik utazást. Mindkettőt megpróbálta, de egyik sem segített. „Mintha harapófogóba fogták volna a testemet, és a harapófogó két szára egyre szorosabban zárt.”

A gyász feszültsége – ha valaha is bénított a bánat, tudjuk, miről beszélt. „De Istennek hála, volt még egy gyermekem – négyéves kisfiam. Ő segített rajtam. Egy délután csak üldögéltem, és nagyon sajnáltam magam, amikor megkért: »Apu, építs nekem egy hajót.«

Nem volt kedvem hajót építeni, ami azt illeti, semmihez sem volt kedvem. De a fiam makacs kiskölyök. Be kellett adnom a derekamat.

A hajó építése három óráig tartott. Mire elkészült, rájöttem, hogy ez a három óra volt hónapok óta az első időszak, melyben lelkem megnyugodott és békét talált!

Ez a felismerés kimozdított letargiámból, és gondolkodásra késztetett. Hónapok óta először gondolkoztam. Rájöttem, hogy nehéz aggódni, ha közben valami olyasmivel vagy elfoglalva, ami tervezést és gondolkozást igényel. Az én esetemben a hajó építése feledtette az elkeseredést. Elhatároztam, hogy elfoglalom magam.

Másnap este szobáról szobára végigjártam a házat, és listát írtam mindarról, amit meg kell csinálni. Több tucat dolgot kellett megjavítani: könyves-polcokat, lépcsőket, zsalukat, redőnyöket, kilincseket, zárakat, csöpögő csapokat. Hihetetlennek hangzik, de két hét alatt 242 tételből álló listát írtam a javítandó dolgokról.

Az elmúlt két évben a legtöbbet megcsináltam. Az életem megtöltöttem érdekfeszítő tennivalókkal. Heti két este New Yorkba járok esti iskolába. Bekapcsolódtam szülővárosomban a városi ügyekbe, és most az iskolaszék elnöke vagyok. Segítek pénzt gyűjteni a Vöröskeresztnek és másoknak. Olyan elfoglalt vagyok, hogy nincs időm idegeskedni.”

Nincs időm idegeskedni! Ugyanezt mondta Winston Churchill is, amikor a háború legválságosabb napjaiban napi tizennyolc órát dolgozott. Mikor megkérdezték, nem aggasztja-e a rettenetes felelősség, azt válaszolta: „Túl sok a dolgom. Nincs időm idegeskedni.”

Charles Kettering is hasonló cipőben járt, mikor az autók önindítóját próbálta feltalálni. Nyugdíjba vonulásáig a General Motors alelnöke volt, a világ-hírű General Motors Kutatóintézet feje. De akkoriban olyan szegény volt, hogy a pajta szénapadlását kellett laboratóriumnak használnia.

Ennivalót abból az ezerötszáz dollárból vettek, amit a felesége zongoraórákkal keresett; később az életbiztosítása terhére kölcsönzött ötszáz dollárt. Megkérdeztem a feleségét, nem idegeskedett-e akkoriban. „Dehogynem – felelte -, olyan ideges voltam, hogy aludni sem tudtam, a férjem bezzeg nyugodt volt. Túlságosan belemerült a munkájába.”

A nagy tudós, Pasteur beszélt a „békéről, melyet könyvtárban és laboratóriumban találni”. Miért találni ott békességet? Mert az emberek annyira belemerülnek feladataikba, hogy nincs módjuk maguk miatt idegeskedni. A kutatók ritkán kapnak idegösszeomlást. Nincs ilyen luxusra idejük.

Miért segít egy olyan egyszerű dolog, mint az elfoglaltság, az aggodalom távoltartásában? Egy törvény miatt – a pszichológusok felfedezte alap-törvény miatt. Nincs az a zseniális elme, amely egy adott időpontban egynél több dologra tudna koncentrálni. Nem hiszik? Akkor tegyünk próbát. Dőljenek hátra, hunyják le a szemüket, és próbáljanak egyszerre gondolni a New York-i Szabadságszoborra és arra, amit holnap reggel tenniük kell. (Próbálják csak meg!)

Rájöttek, ugye, hogy képesek mindkét dologra gondolni egymás után, de egyszerre nem? Nos, ugyanez igaz az érzelmek terén is. Nem lehetünk izgatottak és lelkesek, mert valami érdekeset kell csinálnunk, és ugyanakkor szomorúak és idegesek valami más miatt. Az egyik érzelem kiveti a másikat. Ez az egyszerű felfedezés segített a katonapszichológusoknak annyiszor csodát tenni a világháború alatt.

Mikor a csatából „pszichoneurotikus” állapotban kerültek ki a katonák, a katonaorvosok ennyit írtak fel: „Foglalják el őket.”

Ezeknek a nagy idegi megrázkódtatáson átesett embereknek minden percét kitöltötték – rendszerint szabadban végzett tevékenységgel, horgászattal, vadászattal, röplabdával, golffal, fényképezéssel, kertészkedéssel, tánccal. Nem hagytak időt nekik, hogy szörnyű tapasztalataikon rágódjanak.

A pszichológusok ma „munkaterápiáról” beszélnek, ha ezt a gyógymódot alkalmazzák. Nem új módszer. A görög orvosok Krisztus születése előtt ötszáz évvel már javasolták!

Dale Carnegie 1912-ben tanított először hatásos beszédre üzletembereket. A tréningek oly annyira hatásosak voltak, hogy Dale Carnegie hamarosan Amerika vezető üzletembereit, politikusait és cégeit támogatta céljaik elérésében, azáltal, hogy őket kommunikációs, vezetési és kapcsolatmenedzsment területén képezte.

Jelenleg világszerte 90 országban van jelen a Dale Carnegie, 10 millió végzett hallgatóval a hátunk mögött.

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:

By |2020-06-15T11:06:01+00:00június 15th, 2020|Blog| Hogyan feledkezzünk meg az idegeskedésről? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva