Ha bírálnod kell, így fogj hozzá!

Dale Carnegie mindig is igyekezett a tanításaihoz szemléletes példákat hozni a valós életből. Mert ugye, a példa tanít. Az összes könyve telis tele van olyan sztorikkal, amelyekkel átadhatta gondolatait az olvasóknak.

Az emberek megváltoztatására 9 alapelvet határozott meg. Nézzük, mit tanácsol Dale Carnegie, ha embereket kell bírálnunk, hogyan is fogjunk hozzá:

Egyik barátom, amikor még Calvin Coolidge volt az elnök, meghívást kapott a Fehér Házba hétvégi pihenőre. Belépve az elnök magánirodájába, hallotta, hogy Coolidge így szólt az egyik titkárnőjéhez:

„Szép a ruhája, maga valóban nagyon csinos.”

Alighanem ez volt a legragyogóbb dicséret, amelyet a „hallgatag Coolidge” valaha is pazarolt bármelyik titkárnőjére. Annyira szokatlan és váratlan volt, hogy a lány zavarában elpirult. Ekkor Coolidge így folytatta:

„Nos, azért ne bízza el magát; ez volt a kellemes bevezetés. Szeretném, ha ezután több figyelmet fordítana az írásjelekre.”

Módszere talán egy kicsit túl átlátszó volt, de lélektanilag nagyszerű. Mindig könnyebben viseljük el a kellemetlenséget, ha előbb megdicsértek minket.

Dale Carnegie Mesterkurzusok

De tudni szeretnénk, vajon ez az életbölcsesség a mindennapi üzleti életben is beválik-e. Nézzük meg hát W.P. Gaw, a philadelphiai Wark Company főtisztviselőjének esetét.

Ő éppen olyan közönséges polgár, mint Te vagy én. Dale Carnegie egyik philadelphiai kurzusának hallgatója volt; az ügyet így mesélte el:

A Wark Company szerződést kötött, hogy egy nagy irodaépületet bizonyos határidőre felépít.

Minden a legnagyobb rendben ment, az épület már csaknem teljesen kész volt, amikor az egyik alvállalkozó – akinek a homlokzat bronzdíszítéseit kellett elkészítenie – kijelentette, hogy a szállítást a megállapodás szerinti időre nem képes teljesíteni. Micsoda?

Az egész építkezés akadjon meg emiatt? Hiszen ez súlyos kötbérekkel, kétségbeejtő veszteségekkel jár! És mindez egyetlen emberen múlik!

Telefonbeszélgetések következtek, heves viták – minden hiába. Ekkor Gaw-t küldték New Yorkba, hogy a „bronz- oroszlán”-t saját barlangjában ragadja üstökön.

„Tudja-e, hogy egész Brooklynban egyedül ön viseli ezt a nevet?” – köszöntötte Gaw az elnököt, amint belépett hozzá.

Az elnök meglepődött: „Nos, amikor ma reggel leszálltam a vonatról, megkerestem a címét a telefonkönyvben és láttam, hogy csak egyetlen ilyen nevű előfizető van.”

Az elnök érdeklődve nézte meg a telefonkönyvet, aztán így szólt: „Nem tudtam róla. Bizony, elég szokatlan név – tette hozzá büszkén -, a családom Hollandiából származik, és csaknem kétszáz évvel ezelőtt telepedett le New Yorkban.”

Néhány percig folytatta a családjáról és az őseiről való tájékoztatást. Amikor befejezte, Gaw megdicsérte az üzemet és kedvezően hasonlította össze más, általa ismert bronzgyárakkal.

„Egyike a legtisztább és legrendesebb bronzgyáraknak azok között, amelyeket valaha is láttam” – mondta. Az elnök így válaszolt:

„Egész életemet az üzem kiépítésének szenteltem, és büszke is vagyok rá. Megnézné a gyárat?”

A körséta során Gaw elismerően nyilatkozott a gyártási módszerről, és azt is elmondta az elnöknek, hogy a véleménye szerint miért különb egyik-másik versenytársa eljárásánál.

Gaw felfigyelt néhány szokatlan gépre; az elnök erre kijelentette, hogy ezeket a gépeket maga találta fel. Nem sajnálta az időt, hogy működésüket és kiváló teljesítményüket Gaw-nak bemutassa. Meghívta Gaw-t ebédelni.

Észrevehetjük, hogy eddig egyetlen szó sem esett Gaw látogatásának igazi céljáról.

Ebéd után az elnök így szólt: „Nos, térjünk az üzletre. Természetesen tudom, miért van ön itt. Őszintén szólva, nem számítottam arra, hogy tárgyalásunk ilyen kellemes lesz. Menjen vissza nyugodtan Philadelphiába; megígérem, hogy az önök díszeit készítjük el és továbbítjuk legelőször, mégha más megrendelések késnek is emiatt.”

Gaw tehát mindent megkapott, amit kívánt, anélkül, hogy kérnie kellett volna. A szállítmány idejében megérkezett, és az egész épület elkészült a szerződés szerinti napra. De vajon akkor is elkészült volna, ha Gaw támad és fenyegetőzik, mint általában szokás?

Amikor dicsérettel kezdünk, ugyanúgy járunk el, mint a fogorvos, aki érzéstelenítőt használ foghúzás előtt. A páciens még izgul, de a Novocain már hatni kezd…

Ezt alkalmazza egy jó vezető…

KEZDD DICSÉRETTEL ÉS ŐSZINTE ELISMERÉSSEL!

Dale Carnegie 1912-ben tanított először hatásos beszédre üzletembereket. A tréningek oly annyira hatásosak voltak, hogy Dale Carnegie hamarosan Amerika vezető üzletembereit, politikusait és cégeit támogatta céljaik elérésében, azáltal, hogy őket kommunikációs, vezetési és kapcsolatmenedzsment területén képezte.

Jelenleg világszerte 90 országban van jelen a Dale Carnegie, 10 millió végzett hallgatóval a hátunk mögött.

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:

By | 2019-05-09T12:50:08+00:00 május 8th, 2019|Blog| Ha bírálnod kell, így fogj hozzá! bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva