Egy csepp méz, – avagy hogyan nyerd el mások együttműködését?

Részlet Dale Carnegie – Hogyan szerezzünk barátokat és legyünk hatással másokra című könyvéből

Ha valaki kihozott a sodrodból, és jól odamondogattál neki, könnyebben érzed magad, mivel kiadtad a mérged. De mit érez vajon a másik? Egyetért-e veled? Könnyebbé teszi-e számára a harcias hangod és ellenséges magatartásod, hogy megértsen téged?

„Ha ököllel támadsz rám – mondta Woodrow Wilson -, biztos lehetsz benne, hogy az én öklöm kétszer olyan gyors lesz, mint a tiéd. De ha azt mondod, üljünk le, és beszéljük meg a dolgot, tisztázzuk a nézeteltéréseket, és ezek okát: rögtön kiderül, hogy tulajdonképpen nem is különbözik olyan nagyon a véleményünk, csak néhány pontban kell megegyeznünk, mert sokban máris egyetértünk. Ha tehát megvan bennünk az együttműködéshez szükséges türelem és őszinteség, semmi akadálya az együttműködésnek.”

Dale Carnegie Mesterkurzusok

Senki sem méltányolta jobban ennek az állításnak az igazságát, mint a fiatal John D. Rockefeller. A Colorado állambeliek őt gyűlölték a legvadabbul 1915-ben. Az amerikai ipar történetének egyik legvéresebb bérharca dúlt itt két éven keresztül. A coloradói szén- és vasbányatársaságtól a bányászok magasabb béreket követeltek – a vállalat pedig Rockefeller ellenőrzése alatt volt. Valóságos háború dúlt, a fegyveres erő is közbelépett, vér folyt; a sztrájkolok közül többet megöltek, másokat megsebesítettek.

Ezen a ponton, amikor az indulatok már forrtak, Rockefeller meg akarta nyerni a munkásokat a saját elképzelései számára. Meg is tette. Hogyan? Elmondom.

Miután heteket töltött a munkások között, beszédet mondott képviselőik előtt. Ez a beszéd az első szótól az utolsóig mestermű. Lenyűgöző hatása volt. Lecsillapította a gyűlölet háborgó hullámait, amelyek már majdnem elnyelték Rockefellert. A bámulok egész seregét szerezte számára. A tényeket olyan baráti modorban sorakoztatta fel, hogy a munkások visszatértek munkájukhoz, anélkül, hogy egyetlen szót is szóltak volna tovább arról a béremelésről, amelyért olyan hevesen küzdöttek.

Közlöm a nevezetes beszéd elejét. Figyeljük csak meg, mennyire őszintén barátságos. Ne feledjük el, Rockefeller olyan emberekhez szólt, akik pár nappal korábban még a vadalmafára akarták felakasztani; de akkor sem lehetett volna nyájasabb és barátságosabb, ha mondjuk hittérítőkhöz beszél. A beszéd tele van olyan fordulatokkal, mint

„büszke vagyok arra, hogy itt lehetek”, „meglátogattam önöket otthonaikban”, „jó néhányuk feleségét és gyermekeit ismertem meg”, „nem mint idegenek, hanem mint barátok találkozunk”, „kölcsönös barátság szelleme”, „közös érdekeink”, „csak az önök előzékenysége tette lehetővé, hogy itt vagyok” és így tovább.

Íme a beszéd szövege:

„Ünnep ez a nap az életemben, ez az első alkalom, amikor szerencsém van e nagy vállalat képviselőivel, a tisztviselőivel és a vezetőivel találkozni. Biztosíthatom önöket, büszke vagyok arra, hogy itt lehetek, és sohasem feledem el ezt a találkozást, amíg csak élek.

Ha ezt az összejövetelt két hete tartjuk meg, legtöbbjük számára most idegenként állnék itt, mert csak néhányukat ismertem személyesen. Mivel azonban a múlt héten alkalmam volt arra, hogy meglátogassam a déli szénterületeken lévő összes telepet, és szinte az összes vezetővel személyesen beszéljek, kivéve a távollevőket; mivel továbbá alkalmam volt arra is, hogy meglátogassam önöket otthonaikban, és megismerjem sokuk feleségét és gyermekeit; most már nem idegenekként, hanem barátokként találkozunk.

A kölcsönös barátságnak e szellemében örülök, hogy alkalmam van közös érdekeinket önökkel megbeszélni.

Mivel ez itt a társaság vezetőinek és az alkalmazottak képviselőinek az összejövetele, csak az önök udvariassága következtében lehetek itt, hiszen nem vagyok olyan szerencsés, hogy a két csoport bármelyikéhez is tartozzam. Mégis úgy érzem, közel állunk egymáshoz, mert bizonyos értelemben a részvényeseket és az igazgatóságot is képviselem.”

Vajon nem remek példája-e ez annak, miképpen lehet ellenségeinket barátokká változtatnunk? Képzeljük csak el, hogy Rockefeller más utat választ. Képzeljük csak el, hogy leáll vitatkozni a bányászokkal, és keserű tényeket vág a fejükhöz. Képzeljük csak el, ha ki is mondja, még érzékelteti is, hogy nincs igazuk. Képzeljük csak el, hogy logikusan bebizonyítja nekik tévedésüket. Ugyan mi történt volna? Még több düh izzott volna bennük, még több gyűlölet, még több lázadás.

Ha valaki utál téged, nincs a világon olyan logika, amivel megnyerheted magadnak. A zsémbes szülőknek, a zsarnok főnököknek és férjeknek, meg a házsártos feleségeknek mind meg kellene érteniük, hogy az emberek nem akarják megváltoztatni a gondolkodásmódjukat. Kényszeríteni senkit sem tudok, hogy egyet értsen velem – de talán ráébreszthetem a magam igazára, ha szeretetre méltó vagyok és barátságos, mégpedig őszintén.

Lincoln is ezt mondta:

„Régi és igaz mondás, amely szerint több legyet foghatsz egyetlen csepp mézzel, mint egy akó epével. Így van az emberekkel is: ha bárkit meg akarsz nyerni a saját ügyednek, győzd meg előbb, hogy őszinte barátja vagy. Ebben van az a csepp méz, amely megfogja a szívét, és – akármit mondasz is – ez az út vezet az eszéhez.”

Az üzletemberek megtanulják, hogy megéri, ha barátságosak azokhoz, akik megtagadják a munkát. Amikor például kétezer-ötszáz alkalmazott lépett sztrájkba a White Motor Company telepén, mert magasabb bért és a szakszervezetük elismerését követelték, a társaság elnöke, Robert F. Black, nem gurult dühbe, nem fenyegetőzött, és nem beszélt zsarnokságról, meg kommunizmusról.

Ehelyett dicsérte a munkásokat. Közzétett egy hirdetést a clevelandi lapok hasábjain, amelyben köszönetet mondott nekik „azért a békés módért, ahogyan letették szerszámaikat”.

Látva, hogy a munkások által felállított sztrájkőrök unatkoznak, vett nekik néhány tucat krikettütőt és kesztyűt, aztán megengedte nekik, hogy játsszanak az elhagyatott gyárudvaron. Azok számára, akik jobban szerették a tekejátékot, tekepályát bérelt. E baráti gesztus következtében, amint várható volt, közelebb kerültek egymáshoz a felek. A munkások seprűket, lapátokat, szemétvödröket szereztek kölcsön, és elkezdték összeszedni a szemetet a gyár körül.

Képzeljük csak el! Képzeljünk el sztrájkoló munkásokat, amint csinosítják a gyárat, mialatt magasabb bérekért és szakszervezetük elismertetéséért küzdenek!

Az amerikai bérharcok hosszú, viharos történetében ilyen eset még nem volt soha. Maga a sztrájk pedig megegyezéssel intéződött el, egy héten belül – anélkül, hogy rossz emléket és elkeseredést hagyott volna maga után.

Dale Carnegie Mesterkurzusok

Van egy mese a napról és a szélről.

Arról vitatkoztak, melyikük erősebb, és a szél így szólt: „Majd megmutatom, hogy én. Látod ott lent azt a köpönyeges öregembert, fogadjunk, hogy gyorsabban le tudom vétetni vele a köpönyegét, mint te!”

Ekkor a nap egy felhő mögé bújt, s a szél úgy fújt, hogy szinte forgószél lett; de minél erősebben fújt, az öreg annál szorosabban fogta a köpenyét. Végül a szél elült, és feladta a küzdelmet; ekkor előjött a nap, és kedvesen rámosolygott az öregemberre, aki csakhamar a homlokát törölgette, és levetette a köpenyét. A nap akkor azt mondta a szélnek, hogy kedvességgel és jó szándékkal hamarabb célhoz lehet érni, mint dühvel és erőszakkal.

Aiszóposz, aki a napról és a szélről szóló történetet írta, görög rabszolga volt Kroiszosz udvarában, és halhatatlan meséket szőtt Krisztus előtt hatszáz esztendővel. Azok az igazságok, amelyeket az emberi természetről tanított, olyan igazak ma is, mint kétezer-ötszáz évvel ezelőtt Athénben voltak.

A nap gyorsabban levéteti veled köpenyedet, mint a szél; jósággal, baráti közeledéssel, méltánylással könnyebben rá lehet venni az embereket nézetük megváltoztatására, mint viharral és erőszakkal.

Ne feledjük el, amit Lincoln mondott: „Több legyet foghatsz egyetlen csepp mézzel, mint egy akó epével.”

Dale Carnegie 1912-ben tanított először hatásos beszédre üzletembereket. A tréningek oly annyira hatásosak voltak, hogy Dale Carnegie hamarosan Amerika vezető üzletembereit, politikusait és cégeit támogatta céljaik elérésében, azáltal, hogy őket kommunikációs, vezetési és kapcsolatmenedzsment területén képezte.

Jelenleg világszerte 90 országban van jelen a Dale Carnegie, 10 millió végzett hallgatóval a hátunk mögött.

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:

By | 2019-01-18T11:30:53+00:00 január 7th, 2019|Blog| Egy csepp méz, – avagy hogyan nyerd el mások együttműködését? bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva